Sclerosis multiplex
A sclerosis multiplex (SM) a központi idegrendszer autoimmun gyulladásos megbetegedése
Az SM-ben a rosszul működő immunrendszer az idegsejtek nyúlványait körülölelő velőshüvelyt támadja meg, feloldja, roncsolja azt. E károsodás következtében az idegszál rosszul működik: lassabban vezeti és/vagy blokkolja az ingerületet. Általában 20–40 életév között a leggyakoribb a megjelenése. Előfordulása Magyarországon 10–12.000 eset, a világon mintegy 2 millió. Gyakrabban a nők között jelentkezik ez a betegség.
A szervezet megpróbálja helyrehozni a rost burkolatán keletkezett lyukakat a rendelkezésre álló támasztószövettel és így alakulnak ki a betegség nevét adó kemény („szklerotikus”) gócok. Nemcsak egyetlen idegszál mentén, hanem a központi idegrendszeren belül több ponton is létrejöhet a károsodás, ebből adódik a sokszoros („multiplex”) elnevezés.
A betegség lefolyása nagyon változatos, nem csak a különböző altípusainak eltérőek a tünetei, hanem szinte minden betegnél másképp jelentkezik. Ezért hívják ezerarcú kórnak, hiszen a szervezetben zajló kóros folyamatok a legváltozatosabb panaszokkal jelentkeznek. Leggyakoribb tünetei a homályos vagy kettőslátás, a rosszul érthető, nem jól artikulált beszéd, nyelészavar, végtaggyengeség, illetve mozgatási nehézség, egyensúlyzavar, ülés, állás vagy járás közben a test felületén érzett zsibbadás, széklet-, vizelettartási nehézség és feltűnő fáradékonyság.
A betegség nem gyógyítható, a lefolyása lassítható és a tünetek enyhíthetők. Interferonos injekciós kúrát, szteroidos kezelést alkalmaznak.
Hiperbár oxigénterápiával kapcsolatban sok vizsgálatról tudunk, egyelőre nincs egységes, kialakult állapont a hatékonyság bizonyosságáról. Az eredmény nagyságát előre nem tudják pontosan jósolni. Beszámolók szerint a hatásosság széles variációban jelenik meg. Nehéz a betegek standardizálása és kontroll csoportok kialakítása a korrekt vizsgálatok kivitelezéséhez. a tudományos evidenciák még kiegészítésre várnak. Nincs kialakult álláspont a terápiás protokollok tekintetében sem.
Shub esetében célszerű minél hamarabb HBOT-t kezdeni, fenntartásra hetente/kéthetente egy alkalommal, folyamatos kezelést javasolnak. A HBOT hatására a betegség lefolyásának lassulása, az időnkénti állapot visszaesések mérséklődése figyelhető meg.
Tapasztalati eredmények szerint érdemes HBOT a hagyományos terápiák szigorú megtartása mellett kiegészítő kezelésként igénybe venni, shub mentes időszakban évi 1-2 alkalommal, shub jeletkezésének esetében pedig az első valószínűsítő tünetek esetében.
HBOT elsősorban a demielinizációt kísérő gyulladásos tünetek csökkentésében játszik szerepet, indirekt hatásként hajszálér újdonképződés, ödémacsökkentés, keringő őssejt szám emelkedés, szervezet antioxidáns hatásának növelése jön szóba.
HBOT az alapbetegséget szintén nem gyógyítja, progresszióját csökkenti és a shubok gyakoriságát, súlyosságát mérsékelheti.